Pintér Károly (1963-) órásmester, a „Carlo” Óraszalon tulajdonosa közel harminc éve van a pályán.„– Közel harminc éve vagyok a pályán, de igazából nem órás akartam lenni, hanem testnevelő tanár. Annak idején volt egy sportsérülésem, az törte ketté a pályafutásomat. A gimnáziumban a negyedik osztályt evégett kétszer kellett járnom, mert volt egy izomszakadás, és édesanyám akkor […]

Részletek

„Akár esik, akár fúj, az Oskovics kalap mindig új!” – egy elfeledett makói kalaposmester élete és mestersége egy festmény apropóján             2017 tavaszán Tatabányáról egy festmény érkezett a múzeumunkba, amely Oskovics Lajos egykori makói kalaposmestert ábrázolja fiatal korában. A képet leánya Reisz Jánosné, született Oskovics Margit küldte, azzal a szándékkal, hogy méltó helyre kerül az […]

Részletek

Az Újvárosi Reformtátus Templom toronyóra története  Az óra készítője nem Szegeden került kiválasztásra. Az óra elkészítőjének kiválasztása valószínűleg a makói kálvinisták borturizmusával (3-4 lovasszekér) „Gyorokra járás” közben történt. Minden ősszel az Arad-hegyaljai településekre – elsősorban Gyorokra – jártak maguk számára és az Úrvacsorához szükséges borért. Az ottani vörösbor rendkívül híres – az 1862-es londoni világkiállításon […]

Részletek

Báron Sándor (1958-2023) „Gyerekkorom óta érdekeltek a mechanikus szerkezetek. Édesanyám egy fadobozban, az ékszerei között tartott néhány órát. Ezeket kértem el. Amerre iskolába jártam arra dolgozott, Varjasi Zoli bácsi órás, hozzá vittem el ezeket. Kértem tőle csavarhúzókat, s úgy tettem, mintha én is javítanék. Odaálltam mellé a pulthoz és néztem, mit és hogyan csinál” – […]

Részletek

Szűcs Lajos órás, ékszerész (1904-1980) Makói parasztcsalád gyermekeként született. A 12 gyermek közül csak ő lett órásmester. Üzletét először Földeákon nyitja, majd később Makón a Kossuth utcában folytatja mesterségét. Idővel megnősül. Négy gyermek közül Judit lánya viszi tovább a szakmát. Szűcs Lajos élete végéig marad az órák szerelmese. Még több makói emlékezhet a Megyeház utcai […]

Részletek

Órásmesterek Makón a 19-20 században Iparengedéllyel rendelkező kisiparosok 1890-ben 4 fő. Az 1925-ben megjelent Magyar Nemesfémipar évkönyvében a következő órások szerepelnek: Bucsek Mihály – órás Bugyi József órás Dominus R. órás Schwarz József órás, ékszerész- Petőfi tér 13. Sömmer János órás és ékszerész Szentmiklósy Ferenc órás ékszerész Szentmiklósy Gyula órás, ékszerész, Kozlik József órás, ékszerész […]

Részletek

A József Attila Múzeum szabadtéri, néprajzi kiállításának egyik egysége az asztalosműhely. A 19. század végén 20. század elején Makón többféle faipar virágzott. Voltak kocsikészítők, bognárok, közülük kerültek ki a híres talicskakészítők. Voltak kádárok, kotárkákat és sárkányos kapukat felállító ácsok, bútorfestő asztalosok, épületasztalosok. A mesterségeket a polgárosodó parasztság igényei lendítették fel. Az alapanyagot a Maroson úsztatták […]

Részletek

A „Nagyatáder” elnevezés Móra Ferenctől származik, ő illette ezzel a névvel a Nagyatádi kocsikat, melyek létrejötte Makóhoz kötődik. 1923. május 15-én Nagyatádi Szabó István (1863–1924) földművelési miniszter városunkba látogatott, ekkor nevezték el a gazdák ezt a kocsikat A nagyatádi kocsi a kasos (körül-kasos), majd a bordás kocsi továbbfejlesztése volt, amelynek szekrényére a vásárhelyi Nagy Margit […]

Részletek

A Kucses cég megalapítója Kucses Pál lakatos volt, aki műhelyét 1860-ban nyitotta. Fia, Kucses Károly (1861-1931) befejezve Makón tanulmányait, 1879-ben Budapesten és nagyobb külföldi városokban dolgozott. 1896-ban szülővárosában gépjavító műhelyt és mezőgazdasági gépkereskedést nyitott. A makói ipartestületnek alelnöke volt, melynek vezetésében és újjászervezésében elévülhetetlen érdemei voltak. Szakmáját tekintve mű- és géplakatos, valójában háztartási és mezőgazdasági […]

Részletek