A „Nagyatáder” elnevezés Móra Ferenctől származik, ő illette ezzel a névvel a Nagyatádi kocsikat, melyek létrejötte Makóhoz kötődik.

1923. május 15-én Nagyatádi Szabó István (1863–1924) földművelési miniszter városunkba látogatott, ekkor nevezték el a gazdák ezt a kocsikat

A nagyatádi kocsi a kasos (körül-kasos), majd a bordás kocsi továbbfejlesztése volt, amelynek szekrényére a vásárhelyi Nagy Margit szerint: „faberakással bordázott fonás” volt jellemző. A nagyatádi kocsiféderes, zárt rendszerű kocsi volt. Négy bőrüléssel készült: kettő elöl, kettő hátul. A hátsó ülést ki lehetett szerelni, ha kellett a hely valami szállítására. Az üléseket rögzítették, különben kanyarban kibillent volna. A nagyatádi kocsit nem minden bognár tudta csinálni, csak akinek volt megfelelő fája. Kerekei kétsorküllősek voltak; egyik küllő kijjebb, a másik beljebb állt. Így jobban mutatott a kerék. A nagyatádi kocsikat az 1920-as években kezdték gyártani. Ez lett akkor a prádés kocsi. Csak a jobb módúak használták, ezzel jártak a piacra. Lakodalomba is ezzel jártak. Az 50-60-as években a kocsikat be kellett adni a helyi Tsz-be, közös használatba. Sokan elrejtették, nem használták. A 70-es években, divatba jött, hogy a lakodalmi menet nagyatádival közlekedik a templom épületéig. Volt olyan alkalom hogy 20-30 feldíszített kocsi vonult a város utcáin. Még a nyolcvanas évek végén is így történt. A rendszerváltás után a lovaskocsit felváltotta a személyautó. Napjainkban a falunapi felvonulásokon fognak be a nagyatáderekbe.