Makón, a Barcsai utcában a 16-os számú ház udvarán álló kocsányos tölgyfa

Makón a Barcsai utcában a 16-os számú ház udvarán áll egy kocsányos tölgyfa (quercus robur), amelynek kora az alábbiak szerint már meghaladta a 100 évet. A javaslatot benyújtó Tamásy Aladár a fenti számú házban lakott 1949-1978-ig. A fát nagyapja, Tamásy Sándor ültette 1910 ben az ő elmondása szerint. Édesapja is állította, hogy az ő apja […]

Részletek

Száraz-ér

Az Arad és Makó között (a város keleti határában) folyó Száraz-ér a Körös-Tisza-Maros által határolt területek legmeghatározóbb vízfolyása, és a térség egyik legszebb természeti kincse. Nevét onnan kapta, hogy az 1840-es években teljesen kiszáradt, és burgonyát termesztettek a medrében. A kiszáradás veszélye a későbbiekben is többször fenyegette, de 2000-ben egy nagyszabású rehabilitációnak köszönhetően megmentették. Az […]

Részletek

Montág-puszta

A Csanádi-puszták ún. elsődleges, ősi szikesek, a holocén bükkfázisának szikeseivel folytonos kapcsolatban állnak. A Montág-puszta a Csanádi-puszták középső tagja Makó-Rákostól északkeletre a tótkomlósi és a csanádalberti út között terül el. Nyugati oldalán helyezkedik el egy nagykiterjedésű időszakos mocsár, a Nagy[1]Zsombék. A mocsaras területeken virít a védett kisfészkű aszat, az ecsetpázsitosok aljában pedig a szintén védett […]

Részletek

Molnárfecske kolónia Makón

Korábban sziklafalakon, faodvakban és barlangokban költött. Ma már szinte kizárólag épületeken fészkel, ezért kötődik a településekhez. Makón az 1927-ben felépített Bérpalota párkánya alá szívesen fészkeket építettek és építenek folyamatosan ezek az egyre kevesebben lévő költöző madaraink. Ma ott 495-500 fecskefészek található, ezek jobbára az épület keleti és déli oldalán találhatók. Korábban 120-130 fészket levertek. Sajnos […]

Részletek

Maros-parti strand

A területnek komoly kultúrtörténeti és természeti jelentősége van. A város déli határában található növények és állatok Makó természeti környezetének kiemelkedő értékei. A makói Maros-parti strand és környéke jellegzetes hullámtéri fűz-nyár ligeterdő, de elvétve keményfás-ligeterdő foltok is vannak. Ezek a fás társulások számos faj otthonául szolgálnak. A védett gerinctelen állatok közül tömegesen fordul elő itt a […]

Részletek

Maros folyó

A Maros folyó a Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói-havasokban, Marosfő közelében ered és Szegednél torkollik a Tiszába. Határfolyó, ún. „mozgó” államhatár Magyarország és Románia között, Makó déli határában húzódik végig. Vizében a hazai halfajok jelentős része előfordul. A homoki küllő, a magyar és a német bucó mellett gyakori a védett kőfúró csík és a selymes durbincs. A […]

Részletek

Makó-landori erdő

A Makó-landori erdő a Maros árterének értékes természeti kincse. Az itt előforduló növények és állatok sajátos arculatot adnak az ártéri erdőnek, jól elkülöníthető egységet alkotnak. Közülük nem egy kiemelkedő jelentőségű. A Makó-landori erdő közigazgatásilag Makóhoz és Marosleléhez tartozik. Az itt húzódó hullámtéri erdő típusa a keményfás, kisebb arányban puhafás ligeterdő. A terület élőhelyi kapcsolatot biztosít […]

Részletek

Makói csordajárás

A Maros-parton található terület kivételes természeti jelentőségű, ugyanakkor komoly kultúrtörténeti szereppel is bír. A Makó közvetlen közelében található Csordajárást korábban legelőként hasznosították. Az állattartás csökkenésének következtében a legelő jelleg egyre inkább háttérbe szorult és kaszálóként hasznosult, amit szántók és gyümölcsültetvények váltottak fel. Az 1980-as évektől a makóiak kiskerteket létesítettek itt. Napjainkra a gyümölcsösök eltűntek az […]

Részletek

Lengyel-magyar barátság emlékfája

2010-ben Makón a Petőfi parkban a település lengyel testvérvárosaival – Jasłoval és Radomskoval – ápolt jó kapcsolatának tiszteletére ültetett barátságfa. A fa fajtája kerti korallberkenye. A makói barátságfa mellett egy táblán magyar és lengyel nyelven a következő szöveg olvasható: „Az évszázadokon átívelő lengyel-magyar barátság tiszteletére ültette ezt a fát Jasło, Radomsko és Makó önkormányzata 2010”. […]

Részletek

Juhász Gyula-emlékfa

A fa a költő makói tartózkodásának „élő” emléke. A város legidősebb és legértékesebb fája egy kocsányos tölgy (Quercus robur), melyet 1810 körül ültettek. Nevét onnan kapta, hogy Juhász Gyula makói tartózkodása során szívesen pihent meg a hatalmas lombkoronájának árnyékában. Törzsének kerülete 4,63 méter, magassága 30-40 méter, koronája 25 méter átmérőjű. Az előtte lévő márványlapon ez […]

Részletek