A kérészek, melyek csak néhány óráig képesek repülni, a rövid násztáncukkal évszázadok óta megbabonázza a természet szerelmeseit nemcsak a Tiszában, de a mi szeretett Maros folyónkon is. Minden évben kétszer megjelennek meg júniusban és augusztusban. Atiszavirág, jelen esetben marosvirág (Palingenia longicauda) a legnagyobb európai kérész. A 2,5-4 centiméteres rovar farksertéivel együtt a 10-12 centi hosszúságot is elérheti. A hímek az utolsó lárvastádiumot követően szubimágókká válnak, a partra repülnek és egy újabb vedlés után megkezdik néhány órás imágó életüket. A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek és azonnal imágóvá alakulnak. Ezt követően csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak. A vízfelszínre rakják petéiket (egy nőstény 7-8000 db-ot), amelyek lesüllyednek a fenékre. A kikelő lárvák az aljzatba fúrják magukat, három évig itt fejlődnek és az iszap szerves korhadékaival táplálkoznak. Az aljzaton történő furkálásukkal élőhelyet teremtenek más mederfenéki élőlények számára is. Növekedésük befejezéseként a hímek utolsó lárvastádiumukat követően nehezebben repülő un. szubimágóvá válnak, melyek a partra repülnek és újabb vedlés után kezdik meg rövid imágó életüket. A nőstények lárvabőrüket levetése után egyből imágóvá válnak és ezt követően utolsó óráikban csak a párkereséssel és a peterakással törődnek. A rajzás rendkívül látványos. Előrajzással indul, amikor még csak pár száz rovar jelenik meg a felszínen. A főrajzáskor több ezren, akár milliónyian is lehetnek, majd végül az utórajzás újra kis létszámú. A rajzás az esti órákban, leginkább 18-21 óra között zajlik. Nem csak a faj fennmaradása szempontjából nagy esemény, de számos madár-, hal- és kétéltűfaj is számít az ebből fakadó táplálékbőségre. Hajdanán a gazdák is felhasználták a tiszavirágokat állataik etetésére. Ezt ma már nem lehet megtenni, mivel a tiszavirág védett, az elhullott állatok gyűjtése is tilos.