Benczik Sándor 1903-ban született Nagyszalontán. Szakmája: számadó, törzsállattenyésztő.

Lakhelye: Makó, Kígyó u. 16/A volt. Munkahelye: 1918-1963-ig a mezőhegyesi Állami Gazdaság (Ménesbirtok). Ezután nyugdíjas 1963-1975. Halála: 1975. Sírja a makói Római Katolikus temetőben található.

Tevékenységének összefoglalása: A háború alatti esztelen pusztítástól megmentett kisszámú mangalicákból törzsállományt alapított és gondos, tapasztalattal szerzett munkával, a mostani kiváló mangalica sertésállomány alapját teremtette meg. A törzsállomány megszilárdítása után, feladatul kapta a lakosság igényének megfelelő, ellenálló, szapora, a húst-zsírt arányosabban tartalmazó sertésfajta kinemesítését.

Benczik Sándor ezt a tudatos fajtakeresztezéssel, gondos szelekcióval, az akkor már szilárd, kitűnő mangalica állományra alapítva, külföldi, magas húsállagú, szapora, sertésfajták bevonásával keresztezéssel, sikeresen végezte.

Ezt a lakosság élelmezésének ellátásának érdekében tette és ezt a fontos tenyésztői tevékenységet nyugdíjba vonulása után is folytatta. Naponta utazott Makóról Mezőhegyesre, segítve az általa elkezdett, sikeres tenyésztői munkát.

Szerénysége miatt személyisége, munkássága az akkori szokásos „agyonhallgatás” miatt mára már feledésbe merült.

Nem volt párhuzamos, zászlóvivő, csak becsületesen dolgozó, a legjobb tudását beleadó, kamatoztató, tisztességben megőszült, hírnevet kiérdemelt, ám feledésbe taszított „kisember” aki családjával elégedett emberként élt haláláig.

„Emlékeimből idézve, úgy tudom, a háború dúlása, pusztítása elől, a sertéseket gazdálkodó családokhoz kiadta tartásra, szaporításra, szigorúan meghatározott tenyésztési elgondolások, tervek szerint.”

Meghatározta, hogy csak azzal párosíthatták tenyésztésbe állított egyedeket, melyek „illeszkedtek” a programba, mangalicát-hússertéssel. Azonos fajtájúakat tilos volt pároztatni. Az így született utódokat lehetett összehozni. A keresztezett malacok kanjait nem volt megengedett tenyésztésbe állítani, azokat vágóállatként értékesítették.

Benczik Sándor 1954-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. 1955-ben megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát.  A díj indoklása szó szerint idézve:

Nevéhez fűződik a világhírű mezőhegyesi mangalicaállománynak a fasiszta dúlástól való megmentése. A megmentett kis sertéstörzsből 10 alatt kiváló szelekciós munkával az élenjáró szovjet sertéstenyésztési és – nevelési módszerek alkalmazásával kiváló tenyésztési eredményt ért el, s az ország mai legjobb mangalicatörzsei nagyrészt a mezőhegyesi tenyészetből származnak.