1870. február 21-én született a Hont megyei Paláston. Apja Hoffmann Ferenc kincstári bányakőmíves volt, anyja Hoffmann Zsuzsanna. A Képzőművészeti Akadémiát 1888–1896 között végezte el; tanárai Lotz Károly és Székely Bertalan voltak. A tresztanai katolikus gimnáziumba ment, ahol kilenc évig tanított. Kiállított a Műcsarnokban, művei a Magyar Nemzeti Galériában is megtekinthetőek.
Felesége Ladvenszki (?) Jozefin volt, akivel 1896-ban kötött házasságot Iglón.
A makói főgimnáziumba 1901-ben került; itt harminc évig tanított, közben 1905-től az Iskola u. 18. szám alatt álló, klasszicista Faragó-házban lakott.
Rajzot, géprajzot, és rajzoló mértant tanított. Jeles tanítványa volt Páger Antal, Biró Béla, Makk József, Tömösi (Schlagetter) Emil, Somogyi István és Hadik Magda is.
Városi működésének első éveiben rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1902–1903 között a Nemzeti Szalon szombathelyi tárlatán bemutatták két tájképét, majd az Országos Magyar Képzőművészeti Tárlat Szegeden megrendezett kiállításán egy figurális és egy tájképpel mutatkozott be, de bemutatásra kerültek olaj- és akvarelltechnikával készült festményei Budapesten, Pozsonyban és Aradon is.
Művei jórésze szétszóródtak rokonok, ismerősök között.
1957. január 19-én halt meg Szegeden. Sírja a római katolikus temetőben található, rá csak egy szót véstek: Édesapánk.
