Donáth Antal (1898-1979) 1898. szeptember 20-án Baján született. Az elemit és a középiskola első két osztályát Pécsett végezte, majd a budapesti állami főreáliskolában fejezte be. 1916 májusában hadiérettségi vizsgát tett, és önkéntesként bevonult katonának. Rövid tiszti iskola elvégzése után az olasz frontra vezényelték. 1917 augusztusában súlyosan megsebesült. Hosszabb kórházi kezelés után, 1918 novemberében leszerelték. Négy éves korától kezdett hegedülni. Középiskolásként a Zeneakadémia növendéke lett, kényszerű szünet után 1922-ben fejezte be zeneakadémiai tanulmányait, hegedű főtanszakon művésztanári oklevelet szerzett. Budapesten magán zeneoktatás mellett két évig a budapesti Omnia mozi karnagya volt, ugyanis a némafilm-korszakban ebben a filmszínházban – mint elsőhetes moziban – zenekar kísérte a filmbemutatót. Ezt követően két évig szalonzenekar vezetőjeként Norvégiában tett művészi körutat. A Szegedi Nemzeti Színházban 1925-ben bemutatták Gyöngyvirágom c. operettjét, amit egy évadon át tizenhat alkalommal sikerrel játszottak. Donáth Antal „jelentős sikert aratott fülbemászó, kedves dalaival, pattogó ritmusaival, színes, élénk hangszerelésével.” Második házassága (1931) révén épült ki makói kapcsolata, így került 1932 augusztusában Makóra. Magán zenetanárként tevékenykedett, de már ősztől sokrétűen bekapcsolódott a város zenei életébe, amelynek legfőbb irányítója lett. A gimnázium és az internátus zenetanárává nevezték ki. Magániskolája 1936-tól Makói Államilag Engedélyezett Zeneiskolaként működött. 1947-ben középiskolai tankerületi énektanulmányi felügyelővé lépett elő. 1950-ben megszűntették a gimnáziumi énektanítást, ekkor egy hónapos nyári tanfolyamon biológia szakos tanárrá képezték ki. 1951-ben kinevezték Csongrád megyei általános iskolai szakfelügyelőnek. 1952. szeptember 1-vel országos általános iskolai, majd tanító- és óvónőképző ének-zene szakfelügyelői kinevezést nyert, amivel egyidejűleg a Közoktatásügyi Minisztériumban főelőadói beosztásba sorolták. Különös érdemeket szerzett a Kodály által kezdeményezett ének-zenei általános iskolák országos hálózatának kiépítésében. Maga az eszme és az első néhány iskola létesítése Kodály nevéhez fűződik, de a több mint száz iskolát magába foglaló rendszer kiépítése Donáth Antal érdeme. Kodály mögött és mellett háttérbe húzódott. 1961-től nyugállományba vonult, de 1966. január 31-ig főiskolai tanárként – heti két napon – zenét és főleg hegedűt tanított a Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. 1966-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitűntetést kapta. Halálát 1979. december 18-án szívroham okozta.