Sánta Sándor (1910–1983) egykori makói polgármester nemcsak a város közigazgatási múltjához kapcsolódó személyiség, hanem egy olyan amatőr festő, akinek festményei a XX. század közepének jellegzetes vidéki hangulatát, a Maros-parti táj szépségét, valamint a makói polgári miliőt örökítik meg. Munkásságát amatőr, de igényes festőként tartjuk számon: képein érzékeny színhasználat, kiegyensúlyozott kompozíció és erőteljes lokálpatriotizmus fedezhető fel.

A makói múzeumba került „hagyatéki anyag” több tájképet, csendéletet és portrét tartalmaz. Különösen értékesek azok az alkotások, amelyek Makó város látképét és a helyi épített örökséget mutatja meg, hiszen ezek egyszerre hordoznak művészeti és helytörténeti jelentőséget.