Szilvásy Nándor, Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, a kortárs magyar képzőművészet emblematikus alkotója, Makó város híres szülöttje, 1927. november 13-án látta meg a napvilágot Szilvásy Nándor és Mazán Judit gyermekeként.  A szülővárosból induló alkotó pályájának legfontosabb állomásai: 1947–1949 között az Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. 1949–1952 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Tanárai voltak többek közt: Koffán Károly, Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Ék Sándor és Miháltz Pál. 1952–1956 között mesekönyveket illusztrált. 1956–1960 között rajzokat és kollázsokat készített. 1960-tól 30 éven át plakátokat, emblémákat tervezett, az alkalmazott grafika minden területével foglalkozott.  Egyéni kiállításai voltak többek között Makón, Budapesten, Miskolcon, Révfülöp, Székesfehérvár, Szigliget, Keszthely. 1990-től Révfülöpön élt. Eleven, expresszív fogalmazású képi világot teremtő festővé vált. Gazdag koloritja, eleven vörösei, kékjei, lendületes festésmódja örömöt okoz a szemnek, s oly ritkán érezhetően: felszabadítja a nézőt szorongásaiból. 2000–2006 között az Új Horizont művészeti szerkesztője is volt.

Úgy hunyt el 2011. július 7-én, 84 évesen, hogy szelleme fiatal volt és vitális, személyisége nyitott és vibráló. Sírja a révfülöpi temetőben található.  Szilvásy Nándor szakmai és emberi nagyságával örök példa marad a makóiaknak és a tágabb műértő közönség számára egyaránt.