Szekeres István – grafikusművész, aki hosszú életében mindig hű maradt önmagához, hű maradt szülőföldjéhez, hű maradt feladatához, ahhoz az Isteni adományhoz, amit mi földi halandók festészetnek hívunk.  És hű maradt az alkotáshoz, alkot mindennap, alkot, mert megtagadná önmagát, megtagadná saját létét, megtagadná azt a talemtumot, amivel megajándékozta őt a sors. Bogárzón született, 1927-12-23-án. Édesapja sikeres kereskedő volt. A tanyavilágból először Apátfalvára, majd onnan Magyarcsanádra költözött a család, ott nyílt üzletük. Egyik általános iskolai tanára javasolta a szülőknek, hogy írassák be a gimnáziumba, mert nagyon eszes. Akkor költöztek Makóra. Meghatározó élménye volt, hogy a rajztanára Ecsődi Ákos festőművész volt. 1949-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolát, 1953-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolát végezte el, mesterei: Barcsay Jenő, Kádár György, Konecsni György. 1953-tól szabadfoglalkozású művész. Betűgrafikát, könyvborítókat és művészeti könyveket tervezett 1960-ig. Ezt követően sajátos műfajai: emblémák, védjegyek, logotípiák tervezése, asszociatív rajzok és látványtervek készítése. 1990-től városcímereket és újból könyveket tervez. Legismertebb címerei: Makó, Fehérgyarmat, Solt, Abádszalók és Budapest Erzsébetváros. Legjelentősebb könyvtervezői munkája Makó monográfiája (8 kötet, 1993); Csongrád megye építészeti emlékei (2000) az önkormányzatoknak készült. Művei szép számmal szerepelnek olasz (16), japán (177) és amerikai (72) profilozott művészeti kiadványokban. Idehaza négy számozott, kis példányszámú egyedi könyve jelent meg. A Magyar Védjegy Egyesület, a Magyar Tervezőgrafikus Kamara és a Százados úti művésztelep Egyesület tagja. Szekeres István 2017 óta ismét Makón él. Minden nap rajzol, vázlatot készít.