A Návay család élete a törökök kiűzése óta szoros kapcsolatban állt Csanád vármegye történetével. Volt köztük Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzője, volt tiszteletbeli főszolgabíró, a megye főjegyzője, volt közöttük alispán is. A Návay család ma élő tagjai, akik ugyan már nem a régi birtokon élnek, a legnagyobb megbecsülésnek örvendenek. Különböző rendezvényeken meghívott díszvendégként rendszeresen részt vesznek és kitűnnek különböző alapítványok támogatóiként is. A család hozzájárult, hogy Földeák és Óföldeák családjuk címerét használhassa pecsétjein és lobogóján. Návay család, mint azt már érintettük, a XVIII. század elején költözött Csanád megyébe, Földeákra. Első említésre méltó személyisége Návay György, aki 1694-ben született. György unokája, Návay Mihály 1742. február 27-én született Földeákon. Csanád vármegyét szolgálva előbb főügyész, majd főszolgabíró, végül 1790-től haláláig alispán lett. érdemei elismeréséül II. Lipót császár királyi tanácsossá nevezte ki, majd 1791. január 11-én kelt okiratában a „földeáki” előnevet adományozta neki. Földeáki Návay Tamás (Földeák, (akkor Csanád vármegye), 1815. december 30. – Földeák, 1879. március 29.) főispán, 1848–49-es kormánybiztos. A szabadságharc után perbe fogták és vagyonát is elkobozták, melyet azonban később visszakapott. 1861-ig nemigen működött nyilvánosan, ekkor azonban mint Makó város országgyűlési képviselője ismét Deák pártjához, a Felirati Párthoz szegődött. A kiegyezés után Csanád vármegye főispáni méltóságát viselte egészen haláláig. A háború és a megszállás után a Návay család tagjai visszavonultan éltek földeáki birtokaikon.