Istók Margit (1901. Földeák – 1995. Makó) – a makói állami zeneiskola első tanárainak egyike. Édesapja dr. Istók Barnabás (1859-1954), Csanád vármegye tisztifőorvosa, édesanyja Török Ilona (1869-1927) Zongoraművésznek készült, de betegsége, előadói pályáját meghiúsította.

Margit néni zenei tehetsége, a muzsikához való vonzalma annyira nyilvánvaló volt, hogy szülei Budapesten taníttatták Erkel Ferenc unokájánál – Erkel Ilonánál. Később Dohnányi Ernő asszisztenséhez – Senn Irénhez került, s a zeneakadémiára már fölvételi nélkül jutott be. Dohnányi volt a zongorista eszményképe. A zeneakadémián évfolyamának nagy ígéreteként tartották számon, amikor kezét megtámadta a zongoristák réme – az ínhüvelygyulladás. Többször megoperálták, de betegsége mindig visszatért. Ezek a viszontagságok annyira megviselték, hogy már csak haza vágyott a szülői házba és örökre lemondott a hangversenyező művész sokat ígérő pályájáról. Így Margit néni hazakerült és elkezdte országos viszonylatban is a kimagaslóan eredményes zongoraoktatást.

A második világháborút követően perbe fogják őt és húgát, Irénkét. Majd két és fél évre elítélik őket. A büntetését 1953. január 9- én töltötte le. Szabadulás után ismét tanít. 1968-ban a Bolemann Dénesné kezdeményezésére létrejött makói Állami Zeneiskola alapító tanára lett. Ettől kezdve a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskola és Állami Zeneiskola országos hírű zongoratanára volt. Élete végéig a tanításnak élt, saját gyermekeiként szerette tanítványait, de a tanítványai is rajongásig kedvelték őt. 1993-ban megalapította a nevét viselő alapítványt, amely minden évben egy-egy tehetséges növendéknek ítéli meg az Istók–díjat, amely anyagi támogatással is jár. 90 éves koráig tanított.

Tehetségével, szorgalmával, kitartásával, pedagógusi tevékenységgel, tanítványai sorával örökre beírta nevét Makó város történelmébe.