Hervay Gizella (Makó, 1934. október 10. – Budapest, 1982. július 2.) költő, író és műfordító.
Hervay Gizella tekintélyes makói családban született, édesapja, Hervay Tamás (1900–1973) takarékpénztári igazgatóként, majd könyvelőként dolgozott. Édesanyja Sipos Lily Julianna (1914–2001). Hervay Gizellát nagyanyja nevelte Budapesten. Tizenkét éves korában anyja hívására a Szilágyságba, Romániába telepedett át. Középiskolai tanulmányait Zilahon végezte, 1952-ben érettségizett, majd főiskolai tanulmányokat kezdett Kolozsváron, az ottani színművészeti főiskolán (1952‒53). Egy év után átiratkozott a bölcsészkarra, és a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakos diákjaként államvizsgázott 1956-ban. 1953-ban kezdett verseket publikálni a kolozsvári Utunkban. 1957-ben férjhez ment Csiky Gáborhoz, a bukaresti Előre újságírójához, Hervay ebben az időszakban az Ifjúmunkás munkatársaként dolgozott, verseket és cikkeket publikált a lapban, pályakezdő szerzők kéziratait gondozta. 1959–1961 között a bukaresti magyar líceum tanára volt. 1959-től találkoztak és intenzív levelezésbe kezdtek Szilágyi Domokossal, 1960 őszén összeházasodtak. 1961. szeptember 21-én megszületett fiuk, Szilágyi Attila, a majdani Kobak könyve „főhőse”. 1963 őszén elváltak, ebben az évben megjelent első verseskötete, a Virág a végtelenben, Méliusz József előszavával. Irodalmi tevékenysége fokozatosan egyre elismertebbé vált. 1964 szeptemberétől kezdte közölni a Kobak-meséket a kolozsvári Napsugár gyermeklapban, 1968–1971 között újra az Ifjúmunkásnál dolgozott, riportokat és jegyzeteket írt. 1976-tól Magyarországon élt, a Móra Ferenc Könyvkiadó munkatársaként dolgozott. 1977 márciusában, a bukaresti földrengésben fia életét vesztette. Az 1978-ban megjelent Kettészelt madár című Hervay-verseskötet Szilágyi Domokosnak és Szilágyi Attilának állított emléket. Kései éveiben, számos személyes veszteségének feldolgozásával küszködve, Hervay Gizella több alkalommal részesült pszichiátriai kezelésben. 1982. július 2-án öngyilkosságot követett el Budapesten. Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik, Szilágyi Domokossal és Szilágyi Attilával közös sírban.
