Gilitze István (Makó, 1785. július 4. – Makó, 1830. július 22) magyar parasztköltő, poétáskodó parasztember írt históriát az 1821-es árvízről. A család eredeti neve Gerlicze volt, a makói nyelvjárás formálta „Gilicévé”. A család anyagi helyzetét a históriaköltő nagyapja, id. Gerlicze István alapozta meg. Fia, Gerlicze Mátyás jómódú telkes jobbágy volt. Az 1781. évi urbárium tabellája szerint egy jobbágyteleknyi földön (ez Makón 56 magyar holdat tett ki) gazdálkodott, unokája, Gilitze István 1785. július 4-én született. Két hónappal apja halála után önállósult, feleségül vette a 18 éves Katona Teréziát (1808. január 11.). Házasságukból gyermek nem született, fogadott fiuk Virág Ferenc. Gilitze István öröklött birtokát (az Igási út mentén a 165. numerus alatt) tovább nem gyarapította. Az árvizet egy évtizeddel sem élte túl, 1830. július 22-én halt meg negyvenöt éves korában. Gilitze Istvánt a romlatlan paraszti becsületesség, a mélységes igazságszeretet és őszinte lokálpatriotizmus jellemzi. Szorgalmas parasztember és hívő katolikus. Gilitze az árvízi históriát eleve nyomdai megjelentetésre szánta, s miként a históriások, ő is gyorsan dolgozhatott. A kiadást a cenzorral is engedélyeztetni kellett. A história Grünn Orbán szegedi nyomdász gondozásában jelent meg még az árvíz évében, 1821-ben. Gilitze históriájából a szegedi Somogyi-könyvtár őriz egy példányt. Szövegét 1892-ben Reizner János, 1972-ben Tóth Ferenc közölte. Az 1970. évi marosi árvíz légkörben merült föl a hasonmás kiadás gondolata, amely végül Balog Tünde művészi illusztrációival, Tóth Ferenc előszavával jelent meg. A Makó, Kálvária utca 39. szám alatti házat a város és a múzeum 1971-ben, a história megírásának 150. évfordulóján emléktáblával jelölte meg.