Diósszilágyi Sámuel 1882. március 27-én született Makó környéki tanyán, elemi iskoláit is ott végezte. Szilágyi Sándor és Szabó Viktória voltak. Szülei Szilágyi Sándor és Szabó Viktória voltak. A makói gimnáziumban 1901-ben érettségizett, majd a budapesti orvosegyetemen szerezte oklevelét, 1906-ban. 1908-ban magánorvosként, majd kerületi orvosként dolgozott Makón. 1908. október 26-án, Budapesten feleségül vette Dybisevski Annát. Gyermekük, Diósszilágyi Éva 1914-ben született. 1923-ban elvált feleségétől, azonban még évtizedekig közös háztartásban éltek, mert a beteg asszony eltartásáról továbbra is gondoskodott. 1920-ban a Makón működő megyei kórház belgyógyászati osztályának főorvosává nevezték ki. Tarnay Ivor alispán 1920-ban a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Szövetség makói csoportjának ügyvezető igazgatójává nevezte ki. Ennek keretében zongoraművészeket (Bartók Béla, Dohnányi Ernő), hegedűművészeket (Telmányi Ede, Albertina Ferrari), kamaraénekeseket (Bazilides Mária), énekművészeket (Anday Piroska, Závodszky Zoltán) hívott meg Makóra. Mély barátság fűzte Móra Ferenchez. Diósszilágyiék vendégszeretetét Juhász Gyula, Tamási Áron, Németh László és Móricz Zsigmond is élvezte. Barátság fűzte Rudnay Gyulához, aki Espersit János meghívására három évig művésztelepet vezetett Makón. Két évig a kórház igazgató-főorvosa, 1947-től a makói József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke.

Diósszilágyi Sámuel (1882–1963) literátus főorvost némelyek a tudományos, a művészetek nagy köztársaságának Makóra akkredikált állandó nagykövetének; Péter László polihisztor orvosnak; az írók orvosának, Szállási Árpád az orvosok írójának nevezték.

81 éves korában hunyt el (1963. június 10-én) nem sokkal azután, hogy Szegedre költözött. Emlékét 2013-ig a Dr. Diósszilágyi Sámuel Területi Kórház – Rendelőintézet őrizte Makón.

Művei: Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben (1935), Emlékezés Móra Ferencre (1938), Orvosi intelmek (1940)