A makói múzeum törzsgyűjteményébe 24 történelmi portrét leltároztunk be, döntően a 80-as években (1967-ben 4 db, 1978-ban 3 db, 1982-ben 17 db műtárgy). E képek legnagyobb része korábban Csanád vármegye székházának közgyűlési termét díszítette. Az 1950-es évek elején az egykori Csanád vármegye székházából kerültek a múzeumba. 1950. március 15-én ugyanis megszűnt Csanád megye, és székházát az augusztusban megalakult ideiglenes városi tanács vette birtokba. Még szerencse, hogy e képek elkerülték a korábban ugyanott található kormányzói portré és emléktábla sorsát. A gyűjtemény beleltározását 1967-ben Tóth Ferenc múzeumigazgató kezdte el, és 1982ben Felföldi László néprajzos fejezte be. A restaurálások megindulásával az 1970-es évek legvégén kezdődött el a komolyabb kutatás, hogy a beazonosítatlan képek kiket ábrázolnak, ill., hogy kik voltak e portrék készítői.
E kérdések már a 20. század elején is érdekelték az akkori megyei vezetőket és a vármegyeházán dolgozó hivatalnokokat. Sümeghy Dezső (1882-1957) megyei főlevéltáros 1923. március 15-én egy kis tanulmányban összefoglalta a megyeháza közgyűlési termében lévő képekre vonatkozó, s általa addig összegyűjtött adatokat. Ebben a listában szereplő 15 kép díszítette a hajdani csanádi vármegyeháza nagytermét. Ez igaz is lehetett az I. világháború idejéig. A helyzet azonban sokkal bonyolultabb. A múzeumban ugyanis jóval több képet őrzünk, pontosan 24 db-ot, és cáfolhatatlan bizonyítékaink vannak arra, hogy ezek a képek, ill. azok legnagyobb része is a megyeházán volt a két világháború közötti időben. A festmények a múzeum képzőművészeti gyűjteményében aludták álmukat 2008-ig, amikor is az új állandó kiállításba, a „Küzdelmes évszázadok” című tárlatba lettek kihelyezve. A festmények közül 2017 decemberében 14 festményt a minisztérium engedélyével, az egykori megyeháza közgyűléstermében helyeztek el.