Dr. Batka István (Makó, 1896. március 23. – Makó, 1971. szeptember 22.) magyar orvos, reumatológus. Fia, Batka István (1927–1980) építész volt.

Szülei, Batka István és Mágori Viktória voltak.1921-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1921-ben visszatért Makóra; iskolaorvosként, reumatológus orvosként, illetve főorvosként dolgozott. Kutatóorvosként pirokateint tartalmazó vöröshagyma-kivonatot állított elő, továbbá elévülhetetlen érdemeket szerzett a marosi iszap gyógyiszappá való nyilvánításáért folyó küzdelemben. Batka kiharcolta a gyógyiszappá minősítést, valamint beindította a reumatológiai szakrendelést a városban. Orvosként Batka István figyelt fel elsőként arra, hogy a marosi strandon, sőt a makói Gyilkos-tavon is idősebb fürdőző asszonyok lábukat, főleg térdüket iszappal vastagon bekenték, beborították. Ezek az iszapkúrák javulást eredményeztek. Ez a felismerés vezette arra, hogy kutassa az iszap gyógyhatását. Az Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet igazolta, hogy az iszapnak radioaktív ereje van; az Országos Reumatológia és Fürdőügyi Intézet szerint gyógyítási célra fölhasználható. Hivatalosan 1961-ben nyilvánították gyógyiszappá, 1963-tól Makói Termál és Gyógyfürdő. Az 1950-es években az ő kezdeményezésére indult meg a makói fürdőépítés: az első makói kútfúrás 1956. júniusában volt a helyi járási tanács udvarán. Nagy hozamú, 41 Celsius fokú alkálihidrogén-karbonátos ásványvíz tört fel 993 m mélyből.

Szobrát (bronz, kő posztamens) a makói városi fürdő előterében állították fel.

Sírja Makón, a Református Ó-temetőben található.

Művei, A tejtízóraiztatási akció és az iskolaorvosi intézmény országos megszervezése (Népegészségügy, 1937) Az iskolaügy fejlődése és megszervezése Makón (Népegészségügy, 1939) Makói gyógyiszap (összeállította Csajághy Gáborral, Hódmezővásárhely, 1962)