A családi legendárium úgy tartja, hogy a szegedi nagy árvíz idején a Zuberek szép apja, Kőrösi Antal, egy mézeskalács tábla hátán menekült meg, melyhez egy teknőt kötött a legszükségesebb és a gyorsan menthető eszközökkel. Ezután telepedett le városunkban, és itt épített műhelyt, amit a később veje, Zuber Gyula vett át tőle. A család hagyatéka, amelynek egy része 1973 óta a múzeumunk néprajzi gyűjteményében található. Első mézeskalácsos Makón, Szűcs Lajos /1837-1908/ nagykőrösi mester 1862-ben telepedett le városunkban. Műhelyében mind három fia kitanulta a mesterséget, de műhelyük 1926-ban tönkre ment és felszerelését Zuber Gyula vásárolta meg. Kőrösi Antal /1854-1917/ régi szegedi mézeskalácsos családból származott. Nagybátyjánál Kőrösi József szegedi mesternél tanult. Vándorévei után rövid ideig önálló volt, majd 1879 elején Makóra költözött és itt nyitott műhelyt. A Kőrösi családba nősült be, az 1881-ben született Zuber Gyula, aki Szabadkán, a híres Vidákovics János műhelyében volt inas. 1898-ban szabadult, és nyolc évig volt fremder- vándorlegény. Bejárta az ország leghíresebb bábsütő vidékeit. / Nagyszeben, Siklós, Eszék, Tokaj, Veszprém/ 1909-ben vette át apósa üzemét, hamarosan megbecsült polgára lett a városnak, 18 évig volt városi képviselő, és 30 évig az ipartestületi elöljáró. Fia, József 1908-ban született és e családi műhelyben szabadult fel.1939-ben hosszabb tanulmányutat tett Németországban, ahol Gustav Veese és Heinzman berlini mézeskalácsos üzemében dolgozott. Haza térve sokáig apja mellett dolgozott, 1941-ben lett önálló. Józset vitte tovább a műhelyt, majd az ő gyermekei József és Magda folytatta az öt generációs mesterséget.1966-ban az 50 éves kisiparos munkásságáért díszoklevelet adományozott a KIOSZ Zuber Gyulának. 1980-as években a fiatal Zuber József a Népművészet Ifjú mestere címet szerezte meg. Bécsben és Brüsszelbe hívták meg kiállításokra, többször volt vendége a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak.