Olyan fal, ami úgy készül, hogy földbe ásott oszlopok közét vesszővel befonják, majd a fonott falat agyaggal kívül-belül betapasztják. Felületét gyakran be is meszelik. Olcsó, és igen elterjedt módszer volt évezredekig. A patics szó a tap gyökből van, melynek értelme: két felület szorosan érintkezik. „Tap|ad, tap|asz, tap|aszt, tap|éta, tap|adó, tap|ló, tap|s, stb. A tap fordítva pat: például pat|ics fal = tap|ics fal, agyagból tap|icskolt, azaz tap|asztott fal.”
A vesszőfonás ősrégi technika, Európában a neolitikumtól ismert. Magyarországon vesszőfalú házat a honfoglalás korától építettek…”
Városunkban, nemcsak a lakóházakat és gabonáskasokat építették ezzel a technikával, hanem az első templomokat is. Ilyen volt a belvárosi református és a római katolikus templom.
A paticsfalú ház azért volt jó, mert a gyakori árvíz, a talajvíz magassága feláztatta ugyan a falakat, de a mélyen földbeásott cölöpök nem hagyták kidűlni a ház oldalát. Így, amikor elvonult a víz, a tapasztást pótolták és tovább laktak benne.
