Prof. Dr. Török József, 1946. augusztus 30-án Makón született, 1975. június 24-én szentelték pappá Székesfehérváron. Káplánként szolgált Csepel-Belvárosban 1975–1978 között. Teológiai doktorátust szerzett Budapesten (1976) és Párizsban (1980). Párizsban folytatott felsőbb tanulmányok után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának – korabeli nevén a Hittudományi Akadémiának – címzetes rendkívüli tanára volt 1980-tól, nyilvános rendkívüli tanára 1983-tól, a nyilvános rendes tanára 1986-tól nyugdíjba vonulásáig (2017). Egyetemi feladatai mellett a Központi Papnevelő Intézet rektorhelyettese volt 1986–1987 között. Az Ecclesia Szövetkezet elnöki tisztét 1993-tól látta el. Kisegítő lelkészként működött Budapest–Máriaremetén illetve Budapest–Krisztinavárosban. Munkásságát címzetes préposti méltósággal 1991-ben, pápai prelátusi címmel 1998-ban ismerték el. A Máltai Lovagrend magisztrális káplánja 2000-től, tb. konventuális káplánja 2011-től. Stephanus-díjat nyert 2000-ben. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének 2001-ben, Középkeresztjének 2011-ben lett birtokosa. Munkásságát 1991-ben címzetes préposti méltósággal, 1998-ban pápai prelátusi címmel ismerték el. Jelentősek magyar és francia nyelven íródott tanulmányai, valamint francia és latin nyelvről való könyvfordításai. Legfontosabb publikációi: A magyar pálos rend liturgiájának forrásai és története (1997); Szerzetes- és lovagrendek Magyarországon (1990); A magyar föld szentjei (1991); Péter vándorúton (1991); A XX. század pápái (1991); Katolikus templomok Magyarországon (1991, társszerzőként); A magyar egyház ezer éve (1992); Egyetemes Egyháztörténelem I–II., (1999); A katolikus egyház és a liturgia Magyarországon (2000).