Szundy Jenő értelmiségi családból 1883 március 27-én Makón született. Édesapja Szundy Károly algimnáziumi számtan szakos tanár volt. Édesanyja Borcsányi Kornélia hat fiú és egy leánygyermeket nevelt fel. A gyermekek humán műveltségének kifejlesztésében nagy szerepe volt a szülői háznak. Az idilli természeti környezet, testvéreinek vidám együttese, a család magas kultúrája eszményi útravalót adott az ifjú Szundy Jenőnek. Természet iránti szeretete már gyermekkorában megnyilatkozott. Ha tehette, megbújt a kert bokrai között és órákig csodálta a fák “vérkeringését”, a fészkelő madarak életét. Nagy hatással volt rá édesapja életfelfogása és tanítása, aki lelkére kötötte, hogy amit csinál, azt lelkiismeretesen végezze. Szundy Jenő mindig hangoztatta, hogy ezeknek a tanításoknak köszönhette életének és munkájának sikereit és hogy a legnehezebb időkben is lelke mélyén elégedett volt. Az akkori idők felfogása szerint kiválóan tanult. Korabeli iskolai anyakönyvi bejegyzések szerint viselkedése kifogástalanul rendes volt, főleg a reál tantárgyak iránt melegen érdeklődött, vasszorgalommal tanult. Emlékezetébe véste, hogy az ember csak akkor lehet tökéletesen boldog, ha kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz. Egy ifjúkori naplójegyzete szerint: “Boldogságunk első feltétele az akaratnak dolgoztatása egy cél felé, kitérés és lanyhulás nélkül. A munka mutatja meg mi az értéke az embernek. Ki dolgozik, az azzal imádkozik”. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1898-tól két évig gróf Nádasdy birtokára Nádasladányba került kertészgyakornoknak. A Nádasladányban töltött szolgálata hozzásegítette, hogy csaknem ezer különböző növénynek tudta a botanikai nevét, felépítését jellemző tulajdonságait. A botanika volt a fő passziója. 1900 szeptemberében beiratkozott a budapesti M.kir. Kertészeti Tanintézetbe. A hallgatók készség szinten sajátították el a kertészeti termesztést, megismerve sok szépségét és buktatóját. Szakmájukat korszerű elméleti alapokra építve tanulták, mert tanáraik ehhez megfelelő fiziológiai, ökonómiai és műszaki szakmai ismerettel rendelkeztek és példamutatásukkal megszerettették tanítványaikkal hivatásként választott szakmájukat is. Szundy Jenő 1903 június 29-én okleveles műkertész diplomát szerzett. A tanintézeti tanulmányok befejezése után egy évig a debreceni 39- gyalogezredbe vonult be katonai szolgálatának teljesítésére.
1904 őszétől a nagybocskói Állami Kertmunkás Iskolánál tanított. Nagybocskó (Velikij Bicskov) – abban az időben – a Tisza ezüst szalagjának csokorra kötött dísze volt karnyújtásnyira Rahóhoz és Terebesfejérpatakhoz. 1905-től a lőcsei (Levoca) Állami Kertmunkás Iskolánál gyakorlatvezetőként működött. 1908 tavaszától a trencséni (Trencín) Állami Faiskola kezelésével bízták meg. Audidakta módon megtanult szlovákul. Az ott élő polgárok elismerésüket egészen különös módon fejezték ki: Pánnak, úrnak nevezték. 1911 őszétől a szilágysomlyói ( §imleu Silvaniei) Állami Földmíves Iskolánál oktatott. 1912-ben állami hozzájárulással 2 hónapra külföldi tanulmányutakra küldték Németországba, Franciaországba és Angliába. Amikor megkapta a hivatalos kiküldetési okiratot, örömében végigtáncolta a minisztérium folyosóját. Az említett államok faiskoláiban, gyümölcsöseiben, hajtató kertészeteiben, botanikus kertjeiben sajátította el a korszerű termelés technikáját és technológiáját. Különösen nagy hatással volt rá a német Spáth faiskola rendkívül bő választéka, amely az Európa-szerte gyors ütembe épülő közparkok növényanyagának egyik fő forrása volt. A müncheni Nyphenburgi botanikus kertben Karl Foerster dendrológus társaságában megcsodálhatta az évelő fajtagyűjteményeket: “A végén azzal búcsúzott tőlem: “Ich bewundere Ihre Kentnisse bámulom a tudását—. Az apró-cseprő, sziklába való törpe cserjéknek remek és találó német neveket eszelt ki” (Részlet Angyal Dezsőhöz intézett levélből). Az akkor legfejlettebb kertészeti tudományok ismereteinek szintézisét hozta haza magával és tette közkinccsé. Visszatérése után a pápai Állami Földműves Iskolához helyezték s a kertészeti tanszék vezetésével bízták meg egy évi időtartamra. Azonban egy év sem telt el, és kinevezték a munkácsi (Munkacsevo) Állami Faiskola vezetőjének. A gyümölcstermesztés korszerűsítését segítette fajtaváltással, átoltási akciók keretében. 1914-ben Szabadkára (Subotica) került a palicsi földmíves iskolához kertész szaktanárnak. Innen vonult be az I. világháborúba. Harctéri szolgálat helyett kertész volt. A palántaszükséglet biztosítása céljából az 58. hadosztály területén 72 helységben mintegy 100 zöldséges kertet létesített. Főhadnagyként szerelt le 1918-ban, majd Palicsra ment vissza. A trianoni békekötésig oktatott szerb nyelven. Mivel a szerb állampolgárság felvételét megtagadta, elbocsájtották. Szülővárosába került haza, ahol – 37 évesen — nyugállományba helyezték. 1920 augusztus 18-án elhunyt édesapja. Édesanyja elhalt férje emlékére 2000 koronás alapítványt tett a makói polgári leányiskolánál a szegény sorsú tanulók könyvjutalmazására. Ezért a nemes gesztusért a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 1921 június 30-án a 10988/1921/VI.a ügyiratszámú levelében hódolatteljes köszönetét és háláját fejezte ki az adományozónak.
