A 20. század első felében élő makói radikális értelmiség külön színt képviselt a város irodalmi és képzőművészeti élet megteremtésében. Ők karolták föl az ifjú József Attilát, náluk pihente magát Juhász Gyula és Móra Ferenc. Közülük legmarkánsabb egyéniség Espersit János volt.  1879. január 18-án született Nagyszentmiklóson. Elemi iskoláját Makón végezte el. 1893-1907 között Hódmezővásárhelyen élt, itt is érettségizett. Jogi tanulmányokat a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen folytatott. 1900-ban tagja lett a Kenéz Sándor vezette Vásárhelyi Híradó című lapnak, ahol 1902-1904 között felelős szerkesztőként dolgozott. 1907-ben költözött Makóra. Espersit János háza két évtizeden át a társasági élet egyik központja volt. Barátaival, Könyves-Kolonics József ügyvéddel, Kiss Károly ügyvéddel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Kesztner Zoltán villanytelep-igazgatóval és Bittó Gyula kalaposmesterrel nemcsak a kultúra támogatásában vett részt, hanem az Országos Köztársasági Párt szervezésében is, melynek 1913. április 14-én tartott gyűlését a rendőrség feloszlatta. A makóiak hősiességét Ady Endre is megénekelte a Csillagos, vén csatalovak című versében. Espersit János támogatta József Attilát, jó viszonyban volt Juhász Gyulával, Móra Ferenccel, ő hívta Makóra Rudnay Gyulát és növendékeit 1925–27-ben a nyári művésztelepre. 1931. november 29-én hunyt el szívroham következtében. Sírja a makói Római katolikus temetőben található. Háza 1979 óta működik emlékházként. A kiállítás a 20 század eleji makói szellemi életet, valamint József Attila, Juhász Gyula és Móra Ferenc makói kötődését mutatja be.