„… Draskóczyék valakik voltak Makón, az ügyvéd urat és a főorvos asszonyt itt mindenki ismerte és tisztelte, hozzátartoztak a városképhez, akár a templomok, a régi városháza, a Posta utca (sarkán az ügyvédi munkaközösség irodáival) meg a Megyeház utcán a járásbíróság méltóságteljes tömbje, előtte „a Pesti Börze mintájára” épült egykori megyeháza szépséges jón oszlopsorával, mely épületek között vagy fél évszázadon át járkált néha sietve, másszor sétatempóban az ügyvéd úr, mindig készen állva hosszabb-rövidebb eszmecserére (igen, Úr volt, esetleg Ede bátyám; nem illett rá az elvtárs a legvörösebb időkben sem, ahogy most, a minden érték eltörött világában „a bácsi” megnevezés is lötyög rajta), elegáns eszterházy-kockás öltönyében vagy könnyű felöltőben, szél lebbentette finom gyapjúsállal a nyakában ha hűvösre váltott az idő, frissen borotválva, hajdonfővel, kezében aktatáskával, esetleg pőre aktacsomóval,      megjelenésével, sőt, egész létével tagadva az ázott lódenkabátszagú világot és a kispolgári kisszerűséget (amelyet semmi sem jellemez jobban, mint az egykorú sajtóhír az ország akkori első emberéről: ágya szélén ülve lábosból kanalazza vacsoráját), és mégis könnyen szót értve minden rendű és rangú ügyféllel, ismerőssel vagy baráttal, akikbe lépten-nyomon belebotlott…” (részlet)

Jámborné Balog Tünde írt városunk utolsó polgárairól egy sírverset, amely teljes terjedelmében a Marosvidék 2009-es számában olvasható.

Dr. Draskóczy Ede, ügyvéd(1921-2019) szülei Draskóczy Ede (1891–1945) ügyvéd és Székely Mária (1895–1992) voltak. Középiskolai tanulmányait Óbecsén kezdte majd az újvidéki fiúgimnáziumba került át.1940-től a belgrádi egyetemen jogot tanult. Tanulmányait Budapesten folytatta; itt kapott doktori oklevelet 1944-ben. Budapesten volt ügyvédjelölt gyakornok. 1945-ben – apjának szülővárosába, nagyapjának működési területére –, Makóra költözött. 1945 végéig a Csanád Megyei Földbirtok-rendező Tanács jegyzőjeként dolgozott. Ezt követően ismét ügyvédjelölt volt. 1948-ban bírói-ügyvédi vizsgát tett. 1948-tól a Szegedi Ügyvédi Kamara tagjaként dolgozott ügyvédként. 1953-ban másokkal együtt megalapította a Makói 1. sz. Ügyvédi Munkaközösséget. 1963–1985 között a városi tanács tagja volt. 1966-tól a Makói Városi Ügyvédi Munkaközösség vezetője volt.  Felesége, Dr. Eszes Irma Irmáta (1927–2019) szemész főorvos volt.